-Egy nő, egy nő-mondta és legyintett. Rólad van szó-mondta gyorsan és udvariasan.
-Egy nő- mondtam és éreztem, hogy a vér arcomba tódul. -Tudom, hogy rólam van szó. Nekem elég volt abból, hogy egy életen át valamilyen hazug eszmény mintaképe legyek. Tudd meg végre. Most már nincs semmi értelme, hogy ezt mondjam... de talán igazad van, nem lehet egy életen át hallgatni. Nem hiszek elméleteidben, de hiszek a valóságban. A valóság az, hogy becsaptál; régebben, regényes nyelven, így mondták volna: "játszottál velem". Te olyan furcsa kártyás vagy...valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában. Aztán felálltál és odébb mentél... miért? Mert meguntad. Csak elmentél, mert meguntad. Ez az igazság. Ez az irtózatos, az erkölcstelen igazság. Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból...ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen. Érted mostmár?
Utolsó kommentek