...De a szeretet örökkévaló. A szeretet mindent kibír... De az hogy egyszer vége, az elviselhetetlen. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, rejtett bizakodás, majd csak lesz valahogy^^. Ez olyan fájdalom amit semmi nem enyhít.
Minden más elmúlhat :) És el is múlik!
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvígasztalni ha elveszíti azt, akit szeret.
"Az idő majd begyógyítja a sebedet!"
Nem igaz! Egy dolog szűntetheti meg a fájdalmat: Ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Ez viszont ha valóban szeretünk... nem lehetséges...!

S persze, most hogy már vége, még fáj. Fájni is fog. De ha a lejtő értékesebb hát legyen úgy^^ Vigyázz magadra